Könyvmolyoló

Szaftos témához nyúlt első regényében Adam Thirlwell: egy édeshármas történetét írta meg. Úgy alakul ugyanis, hogy Moshe, Nana és Anjali (egy fiú, két lány, ilyen sorrendben) többé-kevésbé összeköltözik, és többé-kevésbé hármasban éli nemi és egyéb életét. Paradicsomi állapot, gondolhatnák (Thirlwell szerint elsősorban a férfi) olvasók, ez az édeshármas azonban nem annyira édes, mint amilyennek a (Thirlwell szerint irigykedő) kívülállók képzelik.

Mint látszik, Thirlwell mint író is fontos szereplője ennek a regénynek, folyamatosan kommentál, magyaráz, hangsúlyoz, ismétel, meg úgy egyáltalán nem hagy békén, nem engedi, hogy nyugodtan olvassak, állandóan beledumál a gondolataimba. Ezt a regény végéig nem tudtam megszokni, szörnyen modorosnak tetszett. Meg egyébként is, írja meg úgy a regényt, hogy ne kelljen mellé szerzői kommentár, a könyv felénél már nagyon untam a „nehogy elhiggyük, amit látunk, elemezzünk inkább Moshe indítékait”, meg „álljunk meg egy kicsit, és gondoljunk vissza arra a jelenetre, amikor” típusú utasításokat. Nem bírom, ha fogják a kezemet, na.

Nem elég, hogy Thirlwell nem hagyott gondolkodni, ráadásul telerakta a regényt explicit ágyjelenetekkel. A téma persze adja magát, amikor a főszereplők ilyen felállásban élnek, de ezek az ágyjelenetek cseppet sem erotikusak, sokkal inkább pornográf leírások. Engem ez zavart. Ha valaki segge lyukáról kívánok olvasni, akkor majd veszek magamnak egy pornográf regényt. Zavart tehát, annak ellenére, hogy felfogtam, hogy a regénynek valahol itt lehet keresni a velejét: az, amit erotikának várunk, pornográfiává lesz; az, amit idilli felállásnak (a szóvicc véletlen…) gondolunk, valójában valamiféle groteszk karikatúrája az emberi kapcsolatoknak.

Ez az, ami mégis megfogott ebben a regényben, minden idegenkedésem ellenére, ezért érdemes volt végigolvasni. És úgy vélem, ezért éppen Politika a regény címe: mert a látszólag idilli állapot fenntartása szinte zseniális diplomáciai érzéket kíván(na) mindhárom féltől. Különösen így van ez a mi kultúránkban (ha kiterjeszthetem magunkra az angol életnek ezt a vetületét), ahol hiába élnek a szereplők hármas biszex viszonyban, hiába kísérleteznek olyan szexuális játékokkal, amelyektől a szüleik haja is égnek állna; amikor arra kerül a sor, hogy érzéseiket, elvárásaikat megfogalmazzák, inkább elpirulnak, és szégyenlős kisiskolássá változnak, hiába grasszálnak egy szál fogsorban a lakásban.

Moshe és Nana szereti egymást, Anjali úgy kerül a képbe, hogy Moshe azt hiszi, Nanának ez kell, és Nana is azt hiszi, hogy Moshének ez kell. Nem sikerül tisztázniuk a félreértést. De boldogok, hogy a másiknak örömöt okoztak. Szívás? Az. Motoszkál az agyamban az a bosszantó érzés, hogy akár nagyszerű regény is kerekedhetett volna ebből, és sajnálom, hogy Thirlwellét nem találtam annak.

Perennial, New York 2004 [2003]

Trackback URL