Könyvmolyoló

Előre bocsátom, hogy egyetlen sort sem olvastam még Hrabaltól (szakbarbár angolos vagyok, ez van), ez azonban nem tántorított el attól, hogy megvegyem, sőt el is olvassam ezt a könyvet, ha már egyszer kipakolták a féláras könyvek polcára, és ha már kicsit beleolvasva érdekesnek találtam. Nem tudom (talán egy kicsit azért sejtem), mennyit köszönhet ez a regény Hrabalnak, de tény, hogy szenvedésekről és fájdalmakról ilyen szórakoztató regényt régen olvastam. Élmény volt, faltam az oldalakat.

A narrátor, egy (Paweł nevű) gdański író jogosítványt akar szerezni, beiratkozik hát a Corrado autósiskolába (ahol a városban a legolcsóbban juthat jogosítványhoz, tartja a szlogen), és elfoglalja helyét a kispolszkiban Ciwle kisasszony mellett. Bénázik egy sort, majd mesélni kezd az apjáról, a nagyapjáról, Citroënekről és Mercedesekről. De valami hihetetlen tehetséggel. A nagyszerű anekdoták sorából kialakul Paweł családtörténete ajándékba kapott Citroënnel, légballonvadászattal,  úri birtok falába vágott ajtóval, később rekvirálásokkal és üldöztetéssel, és közben a csendes, mindig csak kérdező Ciwle kisasszony is oda-odavet egy-két dolgot a saját életéről.

Paweł történetei a múltba visznek minket, leginkább a II. világháború előtti Lengyelország polgári miliőjébe, Ciwle kisasszony története pedig jellegzetesen rendszerváltás-korabeli posztkommunista mese a sajátosan kelet-európai vadkapitalizmus megannyi borzalmáról, az ingyenes egészségügy anomáliáiról, elveszített lakásokról, tengődő zsenikről, kispolszkikról. Mindezt Huelle rendkívül finom humorral tálalja nekünk, időnként figyelmeztetni kellett magamat, hogy ne vihogjak már annyit, hiszen ilyesmit átélni szörnyű lehet.

Noha mindig megjegyzem, hogy szeretnék több kortárs magyart olvasni, mert mindig rádöbbenek, mennyire közel állnak hozzám a mai írók regényei, ez a késztetésem valahogy a többi kelet-európai nemzet irodalmára nem terjedt ki, nem igazán érdekelnek a csehek vagy a lengyelek meglátásai a mai korról. Huellének azonban sikerült elérnie, hogy Hrabalhoz kedvet kapjak, örülhet minden barátom, aki évek óta rágja a fülemet, hogy ugyan vegyem már legalább kézbe valamelyik könyvét, úgysem fogom tudni letenni. Jelentem, teszek egy próbát.

Európa Könyvkiadó, Budapest 2003 [2001], fordította: Kertész Noémi

Trackback URL