Könyvmolyoló

Pár éve ment a mozikban egy dokumentumfilm, amelyben párhuzamosan mutatták be a Dandy Warhols és egy Brian Jonestown Massacre nevű együttes karrierjét. Mindkettőben tehetséges emberek zenéltek, a Dandyből világszám lett, a Brian Jonestown Massacre pedig azóta is igyekszik megírni a nagy durranást, és még mindig nem sikerült igazán befutniuk. A dokumentumfilm a két pálya alakulásának különbségeit mutatja be, és a mögöttük megbújó okokat boncolgatja. Na, ez a film motoszkált az agyamban, miközben ezt a könyvet olvasgattam.

A környezet persze tök más: a helyszín a negyvenes évek végének Kubája és az ötvenes évek New Yorkja, a zene pedig a mambó. Két testvér, Cesar és Nestor Castillo New Yorkba érkezik Kubából szerencsét próbálni, megalakítják a Mambo Kings nevű zenekart és tisztes sikereket érnek el vele. Kétség nem fér a fivérek tehetségéhez, az énekes/frontember Cesar pedig igazi sztáralkat: kiváló muzsikus, karizmatikus egyéniség és döglesztően jóképű macsó. Csak egy egészen pici hiányzott a fivéreknek és az együttesnek az igazi hírnévhez és a gazdagsághoz. Volt slágerük is, még a tévében is felléptek, de a nagy áttörés nem sikerült. A könyv elején Cesart látjuk, amint öregen, alkoholistán, betegen ül egy New York-i szállodában, és készül a halálra. Közben a lemezjátszón (azaz a hangraforgón, ahogy a könyvben hívják) lejátssza a Mambo Kings lemezeit, legnagyobb slágereit, és végiggondolja az életét.

Egy zenei pálya kudarca (már ha annak lehet tekinteni a Mambo Kings karrierjét) még nem töltené meg a több mint 450 oldalt. A regény a zene mellett vagy azzal szorosan összefonódva ugyanúgy Cesar története is, ahogyan Cesar maga sem választható el a mambótól és a Mambo Kingstől. Cesar a klasszikus machismo megtestesülése: egyszerre durva, faragatlan (persze nehéz gyermekkora volt) és behízelgően gáláns, a nőket egészen öregkoráig semmiféle komoly kapcsolatban nem tudja elképzelni, viszont ágyba vinne minden nőt, akit gusztának talál, és ott szívesen elhenceg legendásan nagy szerszámával. (És itt meg kell emelnem a kalapomat a fordító, Falvay Mihály előtt, aki bámulatosan sokszínű és kifejező szókinccsel magyarította a regény több száz ágyjelenetét.)

Nehezen rázódtam bele ebbe a regénybe, az elején nagyon utáltam ezt a szupermacsó közeget, ráadásul ez a zene is szörnyen távol áll tőlem, a mambóról azt sem tudom, mi fán terem. Ám ez a regény nem a machismo ünneplése, sokkal inkább búcsúdal hozzá és még egy sor életérzéshez. Cesar a hetvenes évek végén a maga ötvenes évekbeli felfogásával és külsejével úgy néz ki, mintha a Marsról érkezett volna. A regényben csak érintőlegesen esik szó a társadalmi változásokról, a kubai forradalom sem túl hangsúlyos benne, mégis: az öreg, lecsúszott Cesar a hotelszobában nem csak a kivénhedt mambókirály, hanem egy letűnt kor egyik utolsó példánya is. Kiábrándultan, megkeseredetten, férfiúi dicsőségének emlékeivel várja az elmúlást, és az utókorra nem hagy mást, mint néhány lemezt és szerzeményt. Meg talán néhány törvénytelen gyereket.

Európa Könyvkiadó, Budapest 1994 [1989], fordította: Falvay Mihály

Trackback URL