A tavalyi évben még mindig kevesebb könyvet olvastam, mint amennyit akartam, viszont amikor a tavalyi legjobb hármat kerestem, rájöttem, hogy az a kevés könyv, amit sikerült elolvasnom, egészen jó volt. Remek könyvélményekben volt részem, meglepetések is értek szép számmal. A legjobbakat nehéz is volt kiválasztani, végül azt a három “legjobbat” választottam a besztofba, amelyik a legnagyobb meglepetést okozta számomra.
Az első ezek közül Agota Kristof Trilógiája volt, amelybe teljesen közömbösen vágtam bele, az első részt elég nagy kedvvel, de azért nem szuperlelkesen olvastam, de aztán teljesen magával ragadott a regény. Nem hagyott nyugodni, zakatolt rajta az agyam, rendre visszalapoztam az elejére, ellenőrizni az elméleteimet. Zseniális mű, olyan, amit az ember sokszor elolvas az élete során. El is határoztam, hogy a trilógia első része lesz az első könyv az életemben, amit franciául fogok olvasni. Majd beszámolok az eredményről.
x
A második meglepetést Pynchon szolgáltatta nekem – bár ez így nem teljesen igaz, hiszen Pynchont olvastam már korábban, de az csak egy novella volt és jó régen. Közben Pynchont körülveszi egy olyan hype (nem csak itthon), ami engem taszítani szokott. Ennek ellenére győzedelmeskedett bennem a több évvel ezelőtti novella kiváltotta kíváncsiság, és A 49-es tétel kiáltása hetekig lekötött: élvezettel faltam a bámulatos nyelvi bravúrokkal, sokrétű szöveggel, játékossággal, humorral teli lapokat. Eltettem, többször el fogom még olvasni.
x
A harmadik meglepetés pedig Jhumpa Lahiri volt. Régen szerettem a novellákat, aztán egy idő után elkezdtem mellőzni őket és ma már szívesebben olvasok regényeket. Jobban szeretem, ha nem kell minden nap új szereplőket tanulnom, új helyzetekbe képzelni magamat, én általában nem szeretem, ha egy történetben csak tíz oldal van, utána kifullad. Lahiri előző novelláskötete azért tetszett, így ezt az újat, az Egy ismeretlen világot is elolvastam. És novelláskötet rég tetszett ennyire, gyönyörű történetek ezek mind egy szálig. Noha tény, hogy sokat szívesen olvastam volna tovább, hiányérzet egyik után sem maradt bennem.
Ezek voltak hát a 2009. év legjobbjai számomra, kívánok mindenkinek, egy kissé megkésve, boldog új évet!
No Comments on "Összegzés avagy best of 2009"